FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(102.) PÉTERI - CSÉVHARASZT TÚRA (PEST MEGYEI PIROS)
 

Időpont: 2009. április 8. szerda
Útvonal:
Péteri - Hosszúberek-Péteri vm. - Halesz - Csévharaszt
Táv: 16 km
 

Ismét olyat csináltunk, amit még nem nagyon: túra hétköznap, délelőtti iskola és munka után. Azért kellett ezt meglépnünk, mert a húsvét vasárnapi túrát ünnepi-családi okokból elhalasztottuk, és nem akartunk túra nélkül maradni, másrészt pedig adódott a Pest megyei Piros ezen szakaszának gyors teljesítése, viszonylag egyszerű logisztikával.
Indulás Lajosmizséről délben, 20 fok fölötti, erősen napsütéses időben. Az autókat Monoron hagytuk a vasútállomás előtt, innen busszal rándultunk át Péteribe, ahol a pecsétek gyors begyűjtése után nekivágtunk a vasúti megállóig tartó rövid, de annál unalmasabb szakasznak.
Csúcsforgalom az úton, gőzölgő aszfalt. Ennek ellenére haladtunk, mint a gép. A vasúti megállónál kép, majd rövidesen elértük a 4-es főutat, hogy tíz perc után elhagyjuk még nagyobb forgalmát, és letérjünk a Csévharaszt felé vivő, szinte sivatagnak számító homokútjára.
A piros jelzés kanyargásait lekövetve, az eddigi legkevesebb látnivalót tartogató szakaszt tudtuk magunk mögött. Még egy keresztet se láttunk, ami más szakaszokon volt szép számmal.
Tanyák, akácos allé, homok mindenütt. Az egyetlen szépség a virágzó fák és bokrok szín kavalkádja volt, igyekeztünk is megörökíteni, hogy elraktározhassuk a szűkebb, téli hónapokra.
Egy érdekes műteremtanya mellet haladtunk el, kecskenyájjal keveredtünk. A pásztor megkérdezte, hova mentek? Mondtuk, Csévharasztra. Azt mondja, akkó jó fele mentek. Nem sokat beszélhet egész nap, szerintem ez több napi adagja lehetett.
A tempónk irtózatosnak mondható, az extrém körülményekhez képest. Egész túra alatt húsz perc pihenő. Sokat ittunk, mert izzadtunk, mégis nyeltük rendesen a port. A homok kikezdte a lábunkat, mert a cipőinkbe is belekeveredett valahogy. Mégis: bruttó kerek három óra 16 kilométerre, nettó 2 óra negyven perc, ami hatos átlag óránként. Délután egytől négyig.
Csévharasztra nagyon nehezen akartunk beérni, mert sehogy sem akart elfogyni a Haleszig vezető, majd az onnan a faluba vezető út. Végül még így is majdnem háromnegyed órát vártunk a buszra.  A buszmegállóban hőség, a fabódé jócskán felmelegedett.
Aztán hamar beértünk Monorra, át az utókba, és ötven perc alatt, hat óra előtt nem sokkal, már Lajosmizsén voltunk. Akit kellett, hazavittünk, Hria még eljött hozzánk uzsonnára, őt is hazavittem. Ennyi.
És már csak egy rész maradt, hogy befejezzük a PMP-t...


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Hriazik Attila, Kun Ádám, Kun Vivien, Nagy Irén,  Sárközi Ervin, Török Mária és Varga Istvánné Borika.


 

 

Péteri vasúti megállója Homokút. Mi más? Hria a Vasadi-csatornánál Megrepedt Műterem az erdőben Sárga virágzás
Fehér virágzás És a rózsaszín Tanya Közeledünk Csévharaszthoz Merre? HALESZ erőnk beérni...

 

 

 


 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz