FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(120.) I. MIZSE TELJESÍTMÉNYTÚRÁK
 

Időpont: 2009. június 6. szombat
Útvonal: Lajosmizse - Alsólajos - Alsóbene - Közös - Felsőlajos - Pusztatemplom - Geréby-kúria - Lajosmizse
Táv: 44 km
 

Akinek erről a napról más jut eszébe, más benyomásai vannak, mint nekem, akkor küldje el, felrakjuk ide. Az én élményeim szerint egy fárasztó, szervezéssel, egyeztetéssel teli hét után, szombat reggel 5.15-kor indultunk neki 21-en, még félhomályban, szemerkélő esőben, borult ég alatt a 44 kilométernek. Borika lába csődöt akart jelenteni, de gazdája nem hagyta, fájdalmak között, becsülettel végigment a távon. A Koli-tónál András javallatára pálinkás jó reggelünk lett, bár az eső még mindig áztatott, és nem is nézett ki úgy, hogy valaha eláll, de tapasztalatból tudtuk, lesz még ma melegünk. Így is lett. A Tanyamúzeumot csak oldalról érintettük, Ircsike a cipőit levetve, cipőt váltva ment tovább, mi pedig örültünk, hogy nem esik, hanem fújdogálni kezdett a szél.
A Telepi út vége felé haladva, a gyerekek jelezték, hogy egy fehér pólós valaki, közülünk, nagyon le van maradva. Nem ugrott be, hogy ki lehet, egy ismeretlen személy homályos kontúrja kezdett egyre élesedni. Dömötör Zsolt, kecskeméti teljesítménytúrázó volt, aki a környék útjait járja és méri fel GPS-szel. Hat óra után indult a Kollégiumtól, és eddigre, 13 km után ért utol minket. Nagy várakozással tekintettünk az első kiépített ellenőrzőpont milyenségére. Ervin családja nagyon kitett magáért: zsíros kenyér, csörögefánk, tea, pálinka, kávé, pogácsa. Akkora terüljasztalkám, hogy alig bírtuk felszámolni a rajta lévő sok enni-innivalót.  Túlzásba vittük egy kissé a dőzsölést, mert  Felsőlajosig alig vánszorogtunk el, kivéve Sanyiékat és Zsoltot, akik erős saját tempót diktálva szinte végigszáguldottak a 44 kilométeren, legalább is hozzánk képest száguldottak.
Felsőlajosra, sajnos, jó óra csúszással érkeztünk, alaposan próbára téve a 20-asok türelmét, akik már alig várták, hogy indulhassanak. Nem is sokat t...eketóriáztak, úgy otthagytak minket, mint Szent Pál az oláhokat. Az egész út során nem találkoztunk velük, igaz, mi nehezebben és lassabban haladtunk, ahogy közeledett a vége. Mert egyre több volt a gyötrelem, vízhólyagok, folyadékhiány, az egyre melegedő idő, a párás, nehéz levegő, árnyék nélküli súlyos tíz kilométerek. A Pap-boltnál egy második, nem kevésbé bőséges asztal várt minket, Kata és Pisti szervezésében és szívélyességének köszönhetően. Zsíros kenyér, ásványvíz, meggyes pite. Nem ők tehetnek róla, hogy csak ímmel-ámmal fogyasztottunk, mert nem akartuk magunkat lehetetlen helyzetbe hozni, vagyis hogy ott aludjunk el a padokon, feladva mindent, amiért addig küzdöttünk.
Végül aztán emberfeletti, sírásokkal tarkított 13 kilométer következett, egyre lassuló tempóban, a Gerébynél nem hogy frissítő, de még csak ivóvíz sem volt, szóval ami nehézség adódhatott a végére, az összejött. A Geréby-kereszt körül pedig már szinte önkívületi állapotban haladtunk. A felüljáróra utolsó erőnket összeszedve másztunk fel. Ha pedig a Ceglédi úton nincsenek működő nyomós kutak, nem tudunk frissíteni, akkor talán össze is esünk. És akkor nem beszéltünk Hriáról, aki 39 fokos lázzal ment végig a túrán, aztán még a beígért babgulyás kapcsán is sok tennivalója akadt, ráadásul még frissítőt is hozott nekünk a pusztába.
Az iskola udvarán aztán  minden sikeres teljesítőt üdvrivalgás és taps köszöntött, azt is, aki sántikált, azt is, akit sírva hoztak be, háton. A levest megettük, a jelvényeket kiosztottuk, jó hangulatban ücsörögtünk, totyogtunk, aztán szétszóródtunk, mindenki hazament.

KÖSZÖNJÜK A SEGÍTŐK ÁLDOZATKÉSZ MUNKÁJÁT, A RÉSZTVEVŐK EMBERFELETTI SPORTEMBERI KÜZDELMÉT, MERT VELÜK EGYÜTT VALAMI OLYAT VITTÜNK VÉGHEZ, AMIT EGYHAMAR NEM FELEJTÜNK EL, ÉS AMI NEMCSAK VALÓDI KÖZÖSSÉGI ÉLMÉNY, NEMCSAK HATALMAS SPORTTELJESÍTMÉNY VOLT, HANEM VALAMI OLYAN DOLOG, AMI AZ ÉLET LEGCSODÁLATOSABB PILLANATAI KÖZÉ TARTOZIK. 
ILYEN EMBEREKÉRT TENNI MINDEN ÁLDOZATOT MEGÉR, ILYEN ÉLMÉNYEKET MEGÉLNI PEDIG MAGA A CSODA.


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Bartucz Alexandra, Berta János, Bokor Adrienn, Csicsó István, Dömötör Zsolt, Hriazik Attila, Idzig Andrea, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Kisjuhász Ildikó, Kovács Szabrina, Kun Ádám, Kun Vivien, Lancsa Józsefné Erzsike, Mufurc kutya, Nagy Eszter, Nagy Irén, Németh Lajosné Marika, Németh Marika, Pető Norbert, Pető Roland, Pintér Imre, Pruma Olivér, Szívós László, Szívós Ferenc, Szőrös András, Szőrös Anna, Szőrös Dániel, Szőrös Eszter, Szőrösné Székely Cecília, Terékné Makai Ilona, Tóth Tímea, Török Mária, Varga Istvánné Borika, Veszelszki Márk és Veszelszki Sándor.


 

 

Lajosmizsei Kollégium Németh-kereszt Koli-tó mellett Mizsey-kereszt 5-ös út Tanya-csárda mögött
Kerek-tó medre Benében... ...ebédelünk Zsolti először velünk Gattyán-kereszt Eszter és András kiszállnak
Dani Felsőlajoson Tanya a falu szélén Pipacsok (is) Kónya-dűlő vitézei Eső után Pap bolt
Pusztatemplomnál Péli-kereszt Kimerülés Erőn felül Kész... K.O.
Ceglédi út Erzsike Ildi és Anna Marikáék Barbi Kunkorik
Petőék és Olivér Borika Még többen vannak És szinte mindenki Ebéd Kata segítőnk volt

 

 


 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz