FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(116.) LADÁNYBENE - KUNBARACS TÚRA


Idõpont: 2009. május 23. szombat
Útvonal: Ladánybene - Tatárszentgyörgyi kilátó - Kunbaracsi templomrom - Kunbaracs
Táv: 20 km


 Mai túránk elõzetesen az "ugyan már" és a "kiazahülyeakierregyalogol" kategóriába tartozik. Azok, akik egy túrát elõzetesen leminõsítenek, más aljas dolgokra is képesek. Például arra, hogy nem jönnek el, mert egy Ladánybene - Kunbaracs túrán ugyan milyen látnivaló adódhat? Túl közel van, láttak már ilyet. De mint a példa mutatja, mi sem ismertük igazán a Lajosmizsétõl kb. 15 kilométerre fekvõ területet, pedig többször túráztunk már rajta.
Ladányebenére a 8.07-es busszal ugrottunk át, mindössze nyolcan, és egy kiadós kocsmai kávézás után indultunk neki a kunbaracsi betonútnak. Bõ egy kilométer után elhagytuk, és jobbra fordulva már homokban folytattuk. Szerencsére éjszaka esett, így nem is porzott és nem is süllyedt annyira, és a szél is egész nap fújdogált, jelentõsen enyhítve az elmúlt napok harminc fok fölötti kánikuláját.
A tatárszentgyörgyi kilátó buckájára egy óra elteltével értünk, de a toronyba most sem lehetett felmenni, létrák hiányában. Megreggeliztünk és mentünk is tovább. Az úton két kilométerenként volt egy jelzés, tehát szinte csak érzésbõl haladtunk a kunbaracsi templomrom irányába. Szép buckák, árnyas erdõk, gyepes puszta váltották egymást. Lepkéket kaptunk lencsevégre, meg-megálltunk, élveztük az enyhe idõt és a szabadságot.
A templomromhoz végül is csak úgy jutottunk el, hogy egy dûlõúton megkérdeztük egy arra járó autóstól, mert egyébként túlmentünk volna rajta. A lényeg, hogy meglett. A gyerekek csalódottan vették tudomásul, hogy ez nem is rom, csak egy kereszt, de én mondtam nekik, ilyen környéken, ahol minden homok, az ilyen kis alapfalmaradványt is meg kell becsülni.
A faluig hátralévõ részen társaim kialkudták, hogy ne menjünk tovább egy kocsmánál, hanem Pista bácsiék jöjjenek értünk, és kocsival vigyenek minket Ladánybenére, majd pedig haza. Némi szervezés Borika részérõl, és ez a vágyunk is teljesült. Így három órakor a ladánybenei Helytörténeti Gyûjteményhez értünk. És ezzel kezdetét vette egy ott alig egy óráig tartó, itthon azóta is folytatódó kábulat. Mert amit ott találtunk, az maga volt a csoda. A helyszín, az udvar, a berendezési tárgyak, Laci bácsi és Erzsike néni szeretetteljes vendéglátása, a turista relikviák. Két napot is el lehetne itt tölteni, és ahogy megfogadtuk, hamarosan el is fogunk.
Mert a csodák néha olyan közel vannak hozzánk, hogy észre sem vesszük õket. Egyszerûen átnézünk rajtuk vagy felettük. Nem kell külföldre menni, hogy szépet lásson az ember, nem kell idegen földön keresni, amit itthon is megtalálhatunk, nem kell spanyolországi zarándokút után sóvárogni, amikor a lélekig vezetõ, Isten által kikövezett utat bárhol, akár itt is végigjárhatjuk, hiszen evilági utazásunk célállomását nem a végtelen rejti, az elérhetetlen horizont, hanem a bennünk rejtezõ lélek és a környezetünkben élõ emberek jósága. A mai nap erre tanított meg minket, és ez sokkal több, mint amit ettõl a naptól várni lehetett. Meg sem érdemeljük, annyival több.

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Hriazik Attila, Kun Ádám, Kun Vivien, Nagy Irén,  Sárközi Ervin, Török Mária és Varga Istvánné Borika.
 

 

Ladánybenén

 

Árnyas szekérút

 

Vivien

 

Romos tanya

 

Meleg van

 

Erdõ-hegyi kilátó

 

Fenyõtoboz

 

Buckás

 

Erdõs-ligetes

 

Idill

 

Gyötrelmeink arcunkon

 

Puszta

 

Erõgyûjtés

 

Mező, gazdaság

 

Kunbaracsi rom

 

Ezüst gömb

 

A falu felé haladva

 

Kunbaracsra  érünk

 

Ezt utólag láttuk, mert ellenkező irányban volt kirakva

 

Kézenfogva

 

Kocsmai folyadékpótlás

 

"Oda csap ahova köll..."

 

Ladánybenei Helytörténeti Múzeum

 

Az egykori iskola udvarán

 

Mindenhol régi tárgyak

 

Som Laci bácsi a pelyvázó működését magyarázza

 

A múzeum belseje

 

Vivien az emlékkönyvbe ír

 

Teljes a harmónium

 

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 
"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz