FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(119.) TÚRA A KEVÉLYEKEN
 

Időpont: 2009. május 30. szombat
Útvonal:
Óbuda vá. - Csillaghegy - Róka-hegyi kőfejtő - Ezüst-Kevély - Nagy-Kevély - Kevély-nyereg - Egri vár - Házi-réti-víztározó - Solymár vá.
Táv: 20 km
 

Ez a túra sok mindenről emlékezetes marad, mondjuk arról, hogy a reggeli vonatozás alatt szinte mindenki aludt, mivel fáradtak voltunk. Vagy arról, hogy később se akaródzott nagyon gyalogolni, vagy a Róka-hegy védett kőfejtőjéről, de leginkább a Nagy-Kevély tetejéről elénk táruló, szinte végtelennek tűnő kilátásról.
A szokásosnak mondható 4.40-es találkozó a vasútállomáson néhány embernek túlságosan meredek volt, pedig télen már egyszer-kétszer megcsináltuk. Ki érti ezt? A lényeg mindig az, aki ott van, és nem az, aki nincs. Ha ezt vesszük, az a hat ember számított, aki ezt a napot együtt töltötte.
A Nyugatiból - húsz perces várakozás után - továbbindultunk az esztergomi vonalon, de csak Óbudáig mentünk. Itt leszállva, gyalog folytattuk Csillaghegy felé, jelzetlen betonúton. Fél órás menetet követően gyakorlatilag Budapestre értünk. A HÉV megállónál kezdődő piros sáv jelzésre térve a Róka-hegy felé balra fordultunk. Mivel azonban a bányához jelzett út nem vezet, úttalan utakon, meredek lépcsősoron másztunk fel egy szegénynek éppen nem mondható kertvárosi részre, onnan érzésből, de telibe találtuk a kőfejtő bejáratát.
A kőbánya elvarázsolt minket. A több szintes katlan teraszairól pazar kilátás nyílott egyrészt a kőudvarokra, másrészt Budapestre. Találtunk kristályos, kagylómaradványokat tartalmazó kőzeteket is. Nem volt könnyű megtalálni a helyet, de kimászni belőle még kalandosabb volt. A környékét ugyanis újgazdag, csörtető taplovak gátlástalanul és pofátlanul beépítették, így mi is bezárultunk, tehát nem maradt más, mint a kerítéseken áthatolás (felépítenek egy házat a hegyre, hogy uralkodjanak a többi ember fölött, akiket lenéznek, hogy természet közelben legyenek és legyen kilátás a városra. Aztán, miután többen lesznek, egymás elől elfalazzák magukat, eltakarják a kilátást is, és már természet sem marad, még egy fa se, csak a beton. Ráadásul nem győzik beriasztózni, mert féltik, mert egy elanyagiasodott világ rabszolgái ők, nehogy már valaki valamit is elvegyen tőlük. De ők a többitől, a természettől bármit elvehetnek!)
Ilyen gondolatokkal fejünkben, valahogy csak leértünk az ürömi útra, majd elkezdtük cseppet sem szívet melengető emelkedőnket a Kevélyekre. Előbb egy másik kőbányát érintetünk, majd az Ezüst-Kevély nevű magaslat következett. Eddigre már négyszáz méter fölött jártunk, alig száz maradt a nap - minden értelemben véve - tetőpontjáig, a Nagy-Kevélyig. 534 méter magasan pihenőt tartottunk, mert addig folyamatosan másztunk. A kilátás, mint már említettem, elmondhatatlan, a többiek szerint "mintha nem is Magyarországon lennénk".
Rövid vágta következett ezután a Kevély-nyeregbe, ahol Ervin szerencsésen elhagyta a turistaatlaszunkat. Majd szinte rohantunk az Egri várhoz, ahol Borika elmesélte, hogy a sógora negyven évvel ezelőtt részt vett az Egri csillagok forgatásán, mint sorkatonát ugyanis ide vezényelték, a törökök létszámának növelése céljából.
Nem volt már sok hátra, lekeveredtünk a Solymári-völgy zöld jelzésére, azon szaladtuk végig a néhány kilométeres utat a Házi-réti-víztározóig. Nem éreztünk se fáradtságot, se fájdalmat, csak szinte lebegtünk.
A tóparton büfézés, meg minden ilyenkor szokásos (persze megint csak némi kerítésmászás után), aztán a csepergő esőben, körben mindenhol viharfelhők és villámlás kíséretében nekivágtunk a Solymárig hátra lévő két kilométernek. Végül is szerencsénk volt, mert nem áztunk el, és a vonatra se sokat kellett várni.
A Nyugatiban vásárolni is maradt időnk, kaptam egy zöld-fehér csíkos pólót. Ircsikét sokkolta, hogy ennyien néztük vásárlás közben, nem is ment neki. Hazafele a vonaton már láttuk-hallottuk az esőt, de haza érve már megint nem volt veszély.

"Mert nincs veszély, csak a Kevély, a Kevély, a Kevély..." (egy új dalom refrénje)


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Hriazik Attila, Nagy Irén,  Sárközi Ervin, Török Mária és Varga Istvánné Borika.


 

 

Óbudán Kereszt az út mellett Róka-hegyi kőfejtő Ircsike Ásvány-kincs Újabb kereszt
Újabb kőbánya Útban a Kevélyre Visszatekintés Kilátás A Pilis tömbje Nagy-Kevély csúcsán
Kevély-nyergi pihenő Egri-vár Tüzottóótó Borika Solymári-völgyben Függőhíd
Vívás Házi-réten A horgásztó Solymár felé, vihar előtt A Kevélyek Solymári vá.

 

 

 


 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz