FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(119.) TÚRA A KEVÉLYEKEN


Idõpont: 2009. május 30. szombat
Útvonal:
Óbuda vá. - Csillaghegy - Róka-hegyi kõfejtõ - Ezüst-Kevély - Nagy-Kevély - Kevély-nyereg - Egri vár - Házi-réti-víztározó - Solymár vá.
Táv: 20 km



Ez a túra sok mindenrõl emlékezetes marad, mondjuk arról, hogy a reggeli vonatozás alatt szinte mindenki aludt, mivel fáradtak voltunk. Vagy arról, hogy késõbb se akaródzott nagyon gyalogolni, vagy a Róka-hegy védett kõfejtõjérõl, de leginkább a Nagy-Kevély tetejérõl elénk táruló, szinte végtelennek tûnõ kilátásról.
A szokásosnak mondható 4.40-es találkozó a vasútállomáson néhány embernek túlságosan meredek volt, pedig télen már egyszer-kétszer megcsináltuk. Ki érti ezt? A lényeg mindig az, aki ott van, és nem az, aki nincs. Ha ezt vesszük, az a hat ember számított, aki ezt a napot együtt töltötte.
A Nyugatiból - húsz perces várakozás után - továbbindultunk az esztergomi vonalon, de csak Óbudáig mentünk. Itt leszállva, gyalog folytattuk Csillaghegy felé, jelzetlen betonúton. Fél órás menetet követõen gyakorlatilag Budapestre értünk. A HÉV megállónál kezdõdõ piros sáv jelzésre térve a Róka-hegy felé balra fordultunk. Mivel azonban a bányához jelzett út nem vezet, úttalan utakon, meredek lépcsõsoron másztunk fel egy szegénynek éppen nem mondható kertvárosi részre, onnan érzésbõl, de telibe találtuk a kõfejtõ bejáratát.
A kõbánya elvarázsolt minket. A több szintes katlan teraszairól pazar kilátás nyílott egyrészt a kõudvarokra, másrészt Budapestre. Találtunk kristályos, kagylómaradványokat tartalmazó kõzeteket is. Nem volt könnyû megtalálni a helyet, de kimászni belõle még kalandosabb volt. A környékét ugyanis újgazdag, csörtetõ taplovak gátlástalanul és pofátlanul beépítették, így mi is bezárultunk, tehát nem maradt más, mint a kerítéseken áthatolás (felépítenek egy házat a hegyre, hogy uralkodjanak a többi ember fölött, akiket lenéznek, hogy természet közelben legyenek és legyen kilátás a városra. Aztán, miután többen lesznek, egymás elõl elfalazzák magukat, eltakarják a kilátást is, és már természet sem marad, még egy fa se, csak a beton. Ráadásul nem gyõzik beriasztózni, mert féltik, mert egy elanyagiasodott világ rabszolgái õk, nehogy már valaki valamit is elvegyen tõlük. De õk a többitõl, a természettõl bármit elvehetnek!)
Ilyen gondolatokkal fejünkben, valahogy csak leértünk az ürömi útra, majd elkezdtük cseppet sem szívet melengetõ emelkedõnket a Kevélyekre. Elõbb egy másik kõbányát érintetünk, majd az Ezüst-Kevély nevû magaslat következett. Eddigre már négyszáz méter fölött jártunk, alig száz maradt a nap - minden értelemben véve - tetõpontjáig, a Nagy-Kevélyig. 534 méter magasan pihenõt tartottunk, mert addig folyamatosan másztunk. A kilátás, mint már említettem, elmondhatatlan, a többiek szerint "mintha nem is Magyarországon lennénk".
Rövid vágta következett ezután a Kevély-nyeregbe, ahol Ervin szerencsésen elhagyta a turistaatlaszunkat. Majd szinte rohantunk az Egri várhoz, ahol Borika elmesélte, hogy a sógora negyven évvel ezelõtt részt vett az Egri csillagok forgatásán, mint sorkatonát ugyanis ide vezényelték, a törökök létszámának növelése céljából.
Nem volt már sok hátra, lekeveredtünk a Solymári-völgy zöld jelzésére, azon szaladtuk végig a néhány kilométeres utat a Házi-réti-víztározóig. Nem éreztünk se fáradtságot, se fájdalmat, csak szinte lebegtünk.
A tóparton büfézés, meg minden ilyenkor szokásos (persze megint csak némi kerítésmászás után), aztán a csepergõ esõben, körben mindenhol viharfelhõk és villámlás kíséretében nekivágtunk a Solymárig hátra lévõ két kilométernek. Végül is szerencsénk volt, mert nem áztunk el, és a vonatra se sokat kellett várni.
A Nyugatiban vásárolni is maradt idõnk, kaptam egy zöld-fehér csíkos pólót. Ircsikét sokkolta, hogy ennyien néztük vásárlás közben, nem is ment neki. Hazafele a vonaton már láttuk-hallottuk az esõt, de haza érve már megint nem volt veszély.

"Mert nincs veszély, csak a Kevély, a Kevély, a Kevély..." (egy új dalom refrénje)

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Hriazik Attila, Nagy Irén,  Sárközi Ervin, Török Mária és Varga Istvánné Borika.
 

 

Óbudán

 

Kereszt az út mellett

 

Róka-hegyi kõfejtõ

 

Ircsike

 

Ásvány-kincs

 

Újabb kereszt

 

Újabb kõbánya

 

Útban a Kevélyre

 

Visszatekintés

 

Kilátás

 

A Pilis tömbje

 

Nagy-Kevély csúcsán

 

Kevély-nyergi pihenõ

 

"Egri vár"

 

Tüzottóótó

 

Borika

 

Solymári-völgyben

 

Függõhíd

 

Vívás

 

Házi-réten

 

A horgásztó

 

Solymár felé, vihar elõtt

 

A Kevélyek

 

Solymári vá.

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz