FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(157.) HATÁRJÁRÁS LAJOSMIZSÉN 1.: NAGYKŐRÖSI HATÁR
 

Időpont: 2009. november 29. vasárnap
Útvonal:
Ceglédi úti megyehatár - Nagykőrösi határ - Hármashatár - Kecskeméti határ -  5-ös út
Táv: 20 km

 

A kan kutyák nehezen békültek össze egymással, de végül csak megoldódott valahogy. Amúgy egy fárasztó, de hangulatos napot töltöttünk határjárással Lajosmizsén, és találtunk is bőven régi és még régebbi határjeleket.
Kényelmes, szinte arcpirítóan késői időpontban, negyed kilenckor találkoztunk a Kollégiumnál. Váratlanul megjelent Dömötör Zsolti is Kecskemétről, hogy szakmailag emelje a határjárás nívóját (sokat jár Lajosmizsén, ért a térképekhez és van GPS-e is).
A ceglédi busz fél után indult, és háromnegyed után ért a megyehatárra. Andrásék kocsival kivitték a kutyásokat és az ebeket, közben a Tanya büfében egy feles is becsúszott, András-nap apropóján.
Kilenckor indultunk neki a nagykőrösi határdűlőnek. Rögtön az elején már régi határoszlopot találtunk, majd utána annyi halmot, betonjelet és további faragott köveket. Az idő kezdetben még napos volt, de hamar beborult, sűrű köd ereszkedett ránk, és fázni kezdtünk. A hangulatunk azonban jó maradt, és a kezdeti lassulás után kezdtünk belendülni.
A tájon semmi életnek nyoma nem volt. Tanyák romosak voltak, egyben éltek csak, az is az összedőlés határán. Voltak azonban gombák: téli fülőke csokorban, tuskókon. A fűben piros, sárga, narancsszínű galambgombák, elöregedett őzlábak, és egy nagy fán nyitott tenyérnyi késői laska, szintén jelentősebb mennyiség. Ez utóbbiból szedtünk is, és Ircsike délután ebből főzte a gombalevest (ma, mikor e beszámolót írom, még élünk, szóval nem volt mérgező).
Egyszer csak Éva autóval elénk vágott, és hozott egy kis melegítő folyadékot, valamint hazavitte Mufurcot és Ircsikét, mert őnekik elég volt a gyaloglásból (vagy inkább a rossz időből). Kár, hogy nem vártak még egy kicsit, mert mire hazaértek, már száz ágra sütött a Nap, és szabályosan melegünk lett. Megérkezett az előre beharangozott, tavaszias kirándulóidő.
A hámashatár előtt a Fehér család várt ránk, és egy fél órás beszélgetést rögtönöztünk velük, az alsólajosi földrajzi helyekről és a régi életről. Volt egy-két vérfagyasztó sztori, majd egyszer felgyűjtjük őket diktafonra is, hogy közkinccsé válhassanak.
Az idő továbbra is szép maradt, de feltámadt a szél, és megint erősen hűvöset éreztünk. Mentünk, ahogy bírtunk, mert a fél hármas kecskeméti buszt el akartuk érni, és fogyóban volt az időnk. Aztán valahogy csak elértük, a kutyákat pórázvégre kaptuk, Zsoltitól elbúcsúztunk, mert ő még tovább vizsgálódott, és a Pető-tónál letérve a határvonalról, az 5-ös úti buszmegállóhoz mentünk.
A buszút rövid volt és kényelmes. Leszállván, mindenki hazament valahogy, én Borikát hazadobtam, Danika meg meghívatta magát hozzánk ebédre: gombaleves (szedett anyagból), húsos tészta és torta.
A nap összességében jó volt, az idő csak részben. Azonban nem ment el senki kedve attól, hogy januárban folytassuk a határjárást, mert látnivaló és jó társaság akkor is lesz majd, mint ahogy erre a napra is jutott mindkettőből.
                                                                                 Mindenkinek mindent köszönünk, és jó pihenést kívánunk!


Ezen a napon együtt túrázott: Afi kutya, Balog Csaba, Berta Bálint, Berta János, Dömötör Zsolt (Kecskemét), Mufurc kutya, Nagy Irén, Németh Lajos, Szőrös Ádám, Szőrös András, Szőrös Dániel, Szőrös Eszter, Torkos kutya, Török Mária, Úri-Kovács Ferenc, Úri-Kovács Nikolett, Úri-Kovács Richárd és Varga Istvánné Borika.

 
 

 

A kőrösi erdőszélen Téli fülőke Az első határkő Szamaras Pali tanyája Ricsi Galambgomba
Határjel 1850-ből Nagy koponyák Két település határán Nikosz Beleállosz Roncs-derbi A Hármashatárnál
Az egyik halom Kétszáz éves határkő Jani mér Torkos és a határvonal 1932-es betonjelnél Mindjárt kiérünk az 5-ösre

 

 


 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz