FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(99.) PÉTERI - PÉCEL TÚRA (PEST MEGYEI PIROS)
 

Időpont: 2009. március 21. vasárnap
Útvonal:
Péteri - Gyömrő - Bajtemetés - Pécel vá.
Táv: 18 km
 

"Kis túra" volt a szombati, mert csak közelre mentünk, kis létszámban és nem is túlságosan hosszú távon.
Az autókat Gyömrőn hagytuk, onnan buszoztunk át Péteribe. A kora reggeli érkezés után egy kocsmában begyűjtöttük a pecséteket, majd szemügyre vettük Péteri nevezetességeit, melyek egy kis parkban találhatók a főút bal oldalán. Kitelepítési emlékmű, egy Gyűrűk Urából ellesett "fafej", egy 250 éves betelepülési emlékmű, a klasszicista stílusú katolikus templom.
A Gyömrőig vezető út nem sok érdekességet tartogatott, igyekeztünk is minél hamarabb letudni. A föld még fagyos volt - mínusz 5 fok volt, és deres-havas a határ -, nem ragadtunk a sártól (ez csak később kezdődött...).
A Gyömrőn átvezető szakasz tizenvalahány derékszögű kanyarjával, a soha véget érni nem akaró falu kertvárosi utcái, hát ez se volt éppen a legérdekesebb, mindenesetre ezt is abszolváltuk valahogy. A vasútállomáson pecsét, majd az alagút után hamarosan - végre! - kiértünk a lakott területről. Ekkorra már az agyagos szekérutakon két centis olvadt sárrétegen csúszkáltunk.
A kaptató a Bajtemetésre nem volt túlságosan fárasztó, és némi szántóföldezést is beiktatva felértünk az egykori katonai bázis romjaihoz. A laktanya épületek félig romosan álltak, a geodéziai toronyból hiányoztak a létrák, így nem tudtunk felmenni. Azért mégis jutott némi kilátás, mert a terület mesterséges halmairól láttunk szép völgyeket és dombokat, észak felé Pécel házait, nyugatra pedig a Ferihegyre le-, vagy onnan éppen felszálló repülők apró pontjait próbáltuk fényképtémává nemesíteni. Fél sikerrel.
Innen lefelé haladva, letértünk a pirosról, mert a távolban meglátunk egy emlékműszerű halmot, ami felkeltette az érdeklődésünket. Odaérve láttuk, hogy a péceliek Milleniumi Emlékparkjába tévedtünk, ahol trianoni, és más hasonló témájú kopjafák, kövek adtak alkalmat az emlékezőknek az emlékezésre.
Miután kigyönyörködtük magunkat, az innen levezető betonúton lekanyarogtunk Pécelre. A kastélyt kívülről is szépnek találtuk, nem kevésbé a reformátusok közösségi házát. Ez, és néhány új építésű közintézmény bizonyítja, itt van mit a tejbe aprítani.
Nem maradt más, mint a kitérő a vasútállomás felé, előtte a kocsmában pecsét, nem tudva, hogy a MÁV ad-e bélyegzőt. Persze ők is adtak, így dupla pecséttel szálltunk föl a déli vonatra, amivel Rákosra zötyögtünk. Itt háromnegyed óra várakozás után csatlakoztunk a sülysápi másodosztályú utazó közönségéhez, Gyömrőn pedig beszálltunk az autóba, és Csévharaszt-Dabas felé navigálva, három órakor már Lajosmizsén voltunk.
Nem volt rendkívüli túra, de a szeles időben, a havon, sárban haladva azért kellemesen és megérdemelten elfáradtunk. Emellett Ircsike átlépte az 1000 kilométeres határt, két év alatt ennyit gyalogolt, úgy, hogy előtte szinte semennyit! És nem utolsó sorban kipipálhatunk egy újabb szakaszt a "Pest megyei Pirosból". Így már csak kettő maradt...


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Hriazik Attila, Kun Ádám, Kun Vivien, Nagy Irén,  Sárközi Ervin, Torkos kutya, Török Mária és Varga Istvánné Borika.


 

 

Péceli állomáson Kastély Millenniumi emlékmű Bajtemetés romjain Ircsike A kilátó
Sáros-fagyos Rozzant feszület Ervin és Torkos Péteri 1. Péteri 2. A templom

 

 

 


 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz